A szerz? valóban szinte a naplóbejegyzések részletességével, bár nem napló formában írta meg annak az id?szaknak a történetét, amelyet Dublinban töltött. Egyedülálló anyaként óriási horderej? döntést hozott, amikor a hosszú ideje tartó itthoni munkanélküliség el?l Írországba indult. Csupán száz órás angoltanulás után Dublinba érkezésének pillanatában szembesül azzal, hogy nem érti a nyelvet. Már ott dolgozó magyarokkal közösen bérel lakást, annak tudatában, hogy sürg?sen munkát kell találnia, hogy fizetni tudja a rá es? részt a bérleti díjból. Több száz helyre jelentkezik - szaktudást és nyelvtudást nem igényl? munkát keres - de rájön, hogy csak ismeretség által lehet bejutni bárhová. Így sikerül el?bb néhány órában, majd egyre feljebb tornászva az id?tartamot takarítói munkát szereznie. Az élete szinte csak a munkáról szól, de így is megcsodálja és magába szívja a hely szépségeit, sajátosságait. Rengeteg tapasztalattal, ám megalázottan tér haza másfél év múlva, mert a f?nöknek Írországban is mindig igaza van...